Cigányélet

Két cigány halára rugdosott egy embert fényes nappal Pesterzsébeten. Halálra vertek cigányok egy cseh kamionsofőrt Romániában. Mentősökre támadtak a cigányok Sümegen. Harminc-negyven fős roma társaság balhézott és lövöldözött Esztergomban. Egy idős házaspárt rabolt ki konyhakéssel egy cigány Debrecenben. Két cigány botokkal felfegyverkezve lincselt meg egy férfit Abonyban. Egy hat fős cigánybanda a főiskola előtti téren rabolt ki egy férfit Dunaújvárosban. Öt Pest megyei tizenéves cigány eszméletlenre vert a telefonjáért egy járókelőt Kalocsán. Vascsővel fenyegetőzve rabolt ki egy 14 éves cigány és nála is fiatalabb társa egy fiatalembert Szegeden, egy villamosmegállóban. Az iskolakezdés másnapján cigánygyerekek megvertek egy magyarságát nyíltan vállaló és nemzeti színű karperecet viselő fiút egyik székesfehérvári általános iskolában…

És ezek csak az elmúlt két hét történetei, csak azok, amik a médiában is nyilvánosságot kaptak. De vajon hány és hány ilyen kisebb-nagyobb atrocitás történik nap, mint nap az országban? Hány és hány ember él félelemben? Ma már ott tartunk, hogy település nagyságtól függetlenül mindenhol tombol a cigánybűnözés, mindenhol kezd mindennapossá válni a cigányterror.

Eljutottunk odáig, egészen pontosan a nagy liberált hozzáállás eljuttatta odáig az országot, hogy a retkek úgy érzik, ők ma már mindent megtehetnek. Kiszabadult a szellem a palackból és a többség csak ijedten és meglepődve kapkodja a fejét.

Az eddig csak szóbeszédként terjedő, elszigetelt eseteknek hazudott és a fősodratú médiában csak szélsőségesnek nevezett weboldalakon olvasható történetek kezdenek szinte mindenhol a mindennapok részévé válni. A társadalom azon része, akik eddig csak a népbutító kereskedelmi tévékből informálódtak, a saját bőrükön kezdik megtapasztalni a lassan beérő liberális vetést. Lassan talán nekik is kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a magyar valóság nem a Barátok közt és a Jóban Rosszban cukormázas képsorai között keresendő.

Jó reggelt, emberek! Erről beszélünk már évek óta–mondhatnánk mi radikálisok, de valljuk meg, azért elég keserű ez az ébredés. Messze túl vagyunk már azon a határon, amikor ez az ámokfutás még könnyedén visszaszorítható lenne, de sajnos még távol attól, hogy a tömegek egymásba kapaszkodva eltapossák a rohadékokat.

Mert ma még mindenki fél, ma még nem mer senki odamenni, amikor támadás ér valakit. Ma még attól tartunk, hogyha ketten sem leszünk elegendőek, hogy elbánjuk velük, nem lesz majd harmadik, negyedik, sokadik, aki majd odaáll mögénk. És sajnos ez a félelem valós.

De hány embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy ez megváltozzon? Hány családnak kell megtapasztalnia még a bajban az összefogás hiányát? Hiszem, hogy csak egyszer, első alkalommal kell átlépni a saját árnyékunkat és utána már lesz példa mások előtt, amit lehet követni. Még mielőtt valaki félre értene, nem önbíráskodásról beszélek, nem ok nélküli támadásról, hanem jogos önvédelemről.

Önvédelemről, mert a mai helyzetben magunkon kívül másra nagyon nem számíthatunk. Manapság amikor magyarokat ér brutális támadás, az sohasem kirívó eset, akkor soha sincs 100 fős, különleges nyomozócsoport, nincs 100 milliós nyomravezetői díj, akkor nincs rasszista motívum. Akkor mindig csak elkenés van, meg az ügy elbagatellizálása.

És a „legszebb” a végére. Kormányunk és pártunk a költségtakarékosság jegyében bezárja a székesfehérvári és a nyíregyházi börtönt. Ennek hatására a hazai büntetés-végrehajtási intézetek telítettsége 140 százalékra emelkedik. Jönnek majd a szabadlábon védekezések, a 30, 60, 90 nap vagy esetleg az egy év utáni szabadlábra helyezések. A költségtakarékosság okán egy rakat bűnöző marad majd szabadlábon és még több fog majd idő előtt szabadulni.

Pedig van jó példa. Amerikában, Arizona államban a sivatagi 50 fokban felvert katonai sátrakban vannak elhelyezve elítéltek, mondván, hogy ami elég jó a katonáknak, az tökéletes a bűnözőknek. A németek a legalját szibériai bér-rabtartásra küldik, az olaszok pedig fegyveresekkel őrzött telepekre zárnak kivétel nélkül minden bűnöző cigányt.

A mi liberált kormányunk természetesen ebben nem követi őket. Magyarország sorra zárja be a börtönöket és szabadítja rá a társadalomra a retkeket. Egy kérdés maradt már csak. Mi a jó ebben? Mennyit spórol ezzel az állam?

Az előzetes számítások szerint a két börtön bezárásával mindössze évi 20-20 milliós megtakarítás várható. Igen, összesen 40 millió forinttal marad több a kasszában és ekkora spórolásért lesz egyre több bűnöző az utcákon. Erre már nem lehet mit mondani.

Rohadjatok meg!

chevrosanyi59 szólj hozzá

A bejegyzés trackback címe:

https://chevrosanyi.blog.hu/api/trackback/id/tr621386667

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása